lányok teljesítménye - mulasztás - legfiatalabbak - otthon nem tanulunk

ha összeállt volna a kép bennünk már korábban, eszünkbe se jutott volna nem azonnal veletek felvenni a kapcsolatot, ha tudtuk volna, hogy ti ennyire semmilyen szinten nem vagytok tájékoztatva Ica által arról, hogy a köztünk lévő kommunikáció és viszony hogyan alakul, és mi milyen lépéseket tettünk.

Gyakorlatilag megvádoltak minket, hogy (sic) "felnyomtuk" Icát a vezetőségnél, és ott találjuk magunkat, hogy szülők egy saját kezűleg aláírt csoportja nyíltan hergeli őt ellenünk, ő pedig a mi ezt megelőző, eközbeni, és ezt már végképp tisztázni igyekvő szándékunk ellenére Ő az, aki minket "nyom fel" a vezetőségnél.

Amúgy a rágalmazás, meg hogy nincs jogom hangfelvételt készíteni, és egyéb vádakra válaszként, hogy én azért utánajárnék annak, hogy egy zárt csoportban bizonyos emberekkel megosztott bizalmas információt idegeneknek, sőt, hivatalos személyeknek a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül kiadni (amire ők /ti/ olyan természetességgel hivatkoztok, mintha ez egy teljesen erre szánt, nektek szóló kötelező tájékoztatás lenne), az hogyan kezelhető jogilag. (És amire ti erre a lehető legtermészetesebb módon hivatkoztok, hogy "hát persze, hogy olvastuk, mit képzelek, majd nem?)
Milyen társadalom ez, ahol a másik háta mögött árulkodás alapvető eszköz az emberek közötti tájékozódásban, és díjazva és értékelve van, már gyerekeket is arra tanítunk, hogy legyen "leckefelelős", aki ellenőrzi, kinek van házija, kinek nincs.
Biztosan ismered a "vamzer" börtönszleng fogalmát, nem akarok az említésén túl belemenni, talán érted.

Nyilván az is sokgenerációs hagyomány, hogy úgy szeretnénk jópontot szerezni a tanítónéninek, hogy jól beáruljuk akit utálunk.