Advertisement
Not a member of Pastebin yet?
Sign Up,
it unlocks many cool features!
- ...normális nem leszel. És fogtam, és akkor mocskosul szorítottam, és elképesztően fickók voltak, de valahogy fogják, erő szállt belém, és így tartottam. És amikor már sírva könyörgött, hogy te bizony Isten, bizony Isten, semmit nem fogok csinálni, hogy de nem fogod a gyerekeket bántani, de nem fogod a következő öt percet. Ott tíz percig könyörgött nekem, és még mindig nem engedtem el, és én nem figyeltem arra, hogy az Endre mit csinál, de az elején láttam, hogy mosolyogva leszarja az egészet. És én annyira dühös lettem ettől, és mondtam, hogy hát most itt le kell fogni, mert különben itten szétvágja a lakást, érted. Hogyha valami komolyabb tárgyat vesz a kezébe, akkor abból még valami baj is lesz. Mert megőrült, nahát, gyakorlatilag.
- - Nem jutott eszedbe, hogy a Bandinak kéne belebaszni a pofájába egy téglát, vagy legalább így leugatni? Tehát, hogy így pont, hogy nem az az ember volt az, akit, akinek neki kellett volna menni, aki meg azt az egészet röhögve nézi végig.
- - Nem mertem, mert a Bandi erősebb volt, mint én.
- - Legalábbis így gondoltad.
- - Hát figyelj ide! Az ember pontosan tudja, hogy mi újság van?
- - Hát az egész szituáció nem jött volna létre, hogyha én erősebb vagyok, mint a Bandi.
- - Csak lehet, hogy ha a Bandit állítod le, akkor a Bandi azonnal látja, hogy te ki vagy, hogy ki áll mellette?
- - Ő nagyon jól tudta, anyád nagyon jól tudta, hogy én csak egy olyan fickó vagyok, akinek a segítségével elmenekült otthonról, mert kurvára nem akart otthon maradni, rühellte már az egészet. És abban a pillanatban, ahogy elhagytuk a Thököly utcai lakást, egyből elkezdett hapsikat nézni. Bementünk a moziba, a Hair című filmet megnéztük, és akkor azt mondta, hogy a nyitott házasság az a jó megoldás, és nézek én is magamnak nőket, és akkor a 43-as állami építőipari vállalat 4-es számú termelőegység vezetője, építésvezető, akivel én munkakapcsolatban voltam. Ő először ővele szűrte össze a levet.
- - Ez mit jelent?
- - Hát följárt oda hozzá, nem tudom, hogy milyen kapcsolatban voltak, de aztán.
- - Igen?
- - Aztán az elmaradt.
- - Konkrétan odajött a Dobó Katicába föl?
- - Igen.
- - Hogy hívták ezt a csávót?
- - Tudod?
- - Tudom.
- - Még lehet, hogy most is megvan a fickó.
- - De hogy hívták?
- - Nem Leczky Laci, mert az a 43-asnak az építésvezetője volt. De utána tudok nézni, meg tudom keresni, hogy ki volt. Ez akkor volt, amikor te voltál, vagy nem tudom, kicsi voltál, és mi sétáltunk játszótéren, és akkor ottan egy fickó piszkált téged, és akkor én pofon vertem a gyereket, hogy hagyjon téged békén, három gyerekkel biciklizni, ne vegye el. És akkor az ablakból leordított a fickó, hogy hogy mert az én fiamhoz jönni, lebonyolítom magát, meg amikor a Dani nem akart a bölcsődébe menni, mert ordított, mert félt, hogy ottan. Szóval ketten voltatok meg, és még nem volt meg az Andris. Ez akkor volt.
- És ha ugyanúgy a '43-as Állami Építőipari Vállalat alkalmazottja volt az Endre is, mert ott az én munkatársaim között nézett szét, és akkor mivel ő volt az, aki a tévét megszerelte a lakásunkban, hát ővele jött össze. A tapétázást, meg az egész lakásnak a rendbehozatalát, mert miután kiderült, hogy a csaplár nagypapa elintézte a Tanácsnál a párt funkcionális jogára nézve, hogy mégis kapunk lakást, akkor ki voltunk írva a listára, a külön izék között ott voltunk oldalt. És a lakást ő kapta, nem én. Mert ugye ő volt a Luther. És akkor abba a lakó abba a házba, amelyiket a 43-as 4-es termelőegység építésvezetője épített. Én voltam a műszaki ellenőrje annak a háznak. 128 lakás, négy lépcsőház, két trafó a két végén. És mivel a kilencedik emelet, 39 volt a lakás, jól mondom, ugye? Akkor itt vagy?
- - A nyolcadik emelet volt, nem?
- - Nyolcadik emelet, igen, bocsánat. És akkor ő jött, és azt mondta, hogy na jó, akkor rendbe teszem ezt a lakást neked. De nagy barátság volt és röhögcsélés, és az anyád ott volt állandóan az én műszaki dolgaim mellett, és figyelte ezt a fickót, és megkérdezte, hogy milyen tapétával tapétázzuk le, mert akkor. Na jó, akkor az egész lakásról lekaparta a panel sírt, meg minden, gyönyörű szépen, teljesen újra glettelte az egész lakást. Mi eszembe fog jutni a neve, hogy most beszélek róla, és választott tapétával, azt biztosan emlékszel arra a tapétára.
- - Emlékszem.
- - Igen. Na, hát azt ők csinálták meg.
- És akkor állandóan lement a hajad, és akkor együtt lement az építésvezetői irodába, megnézte, hogy mit tudom én, próbálkozott. Na, mondta, hogy én megkeressek magamnak nőt. Mert a nyitott házasságba próbált ő belevinni. Hogy mi házasságban maradunk, de őneki lesz egy hapsija, nekem meg legyen egy nőm, úgy, mint a Herr című filmben. És én ettől teljesen idegileg kiborultam, és hát természetesen én nem kerestem magamnak nőt, hát most ne vicceljünk már, hát hogy néz az ki? Viszont ezt komolyan gondolta. És akkor mivel avval a fickóval nem jött össze, akkor a Bandi lett a következő, aki ugye, mikor odakerült a lakás, egy műszaki átadás, akkor beszerelik a tévéjelet, és akkor jött a Hirschmann műszerrel, és akkor ugye a tévékórát tudom megnézni, hogy mennyi a visszaállása, meg mit tudom én, és akkor a beszélgetés, kérsz egy kávét, meg mit tudom én, és mivel a Bandi egy nagyon jó szakember volt, és az egész lakótelep összes lakásában nekem mindig tökéletesen megcsinálta mindenütt a tévét, akkor én haverként kezeltem őt. Tehát egy megbízható fickó volt, mert a téged az elektromos, az nem volt olyan jó, az csak kiabált, meg szóval.
- És akkor én azt vettem észre, hogy én hozom neki tálcán azt a lehetőséget, hogy akkor jött. Tehát én hoztam táncra a lehetőséget neki, hogy őszüljön. És akkor mindig odajött, följött egy kávéra, apropó. És akkor, mikor nem voltam otthon akkor is, és akkor egész este ott volt, volt egy extra, amikor azt mondta, hogy akkor anyád azt mondta, hogy a Bandi itt alszik.
- - És akkor így a derült égből, hogy igen, kávé, majd itt alszik. Egy hónap után, másfél hónap után.
- - És te, Bazilika, azért a kávét odáig eljutni, hogy itt alszik.
- - Verekedtünk. Verekedtünk.
- - Mármint ti ketten?
- - Anyáddal is, meg a Bandival is. Meg ordítoztunk.
- - De várjál, várjál, várjál! Ez mikor volt?
- - Ez odáig, hogy ott alszik a kávé, meg az ott alszik időszak között, egy hónap között?
- - Két hónap körülbelül, igen. Hát rendszeresen kezdett följárni, és akkor mondom, akkor is, amikor én nem voltam ott, mert ugye hát nekem más lakásom rengeteg sok helyen volt neki panel. Tizenkét panelháznak voltam egyedül a műszaki ellenőrje. Hát az, hogy ez a ház, az csak az egyik ház volt.
- És mi volt az a.? Na, azt akarom, hogy mert az, hogy valaki bejelenti, hogy ott alszik, és te akkor veszed a dolgot észre, az életszerűtlen.
- - Hát, mondom, hát az volt, hogy ők ottan beszélgettek, meg mit tudom én, és nevetgélt anyád, hogy hát most a nyitott házasságot csináljuk éppen.
- - Ezt a Bandi előtt ott mondta?
- - Persze! Hát így nem, hogy most mit csináljunk, annyit, hogy ne lemaradjon a szavakkal, de hát az előttem nyilvánvalóan.
- Akkor volt az, hogy fölajánlották nekem, hogy menjek el a Bandinak a lakásába lakni, oda a Krisztina körúti lakásba, ahol egy pár alkalommal fürödni voltunk. Az a Bandi lakása volt.
- - Miért voltunk ott fürödni? Ki volt ott?
- - A három gyereket minden nap megfürösztötte anyád, ugye, mert amikor nyár volt, akkor a panelházban a hőközpontot lekapcsolták két hétre, és két hétig nem volt meleg víz, és akkor nem?
- - Mikor már megvolt a harmadik gyerek is.
- És akkor mondták állandóan, hogy én költözzek el oda, a Krisztina körútra, az lesz az én lakásom, és akkor el voltunk válva már rég. De én nem akartam, nem bírtam a gyerekektől elszakadni.
- Tehát fölülírta ezt az állatságot is vállaltam azért, hogy a Dani meg a Gergő mellett maradjak. De hát ez egy őrület, hát most ilyen nincsen.
- És akkor ott voltam egy hétig a Krisztina körúton, ott laktam.
- És annyira nyomasztó volt, egyedül voltam, és nem bírtam. Hát nem voltatok sehol, és énnekem nem volt semmiféle nő kapcsolatom akkor már, és akkor állandóan onanizáltam, mert tiszta őrület, miket műveltem, és nem bírtam ki, és azt mondtam, hogy visszajövök. Ennyire gyenge voltam.
- És akkor volt az, hogy hát akkor gyere ide.
- - Mondták erre ők?
- - Igen. Hát akkor eltűrik, igen. A kis szoba lesz a tiéd, mert egyébként a bíróság is a kis szobát adta nekem, ugye, mint lakásmegosztás. Hát az volt az én felségterületem. Az én lakásom nem volt, akkor még nem ajánlotta fel a Krisztinát, mert hát akkor az ő lakását ő építtette saját kezével minden téglát egyedül.
- - Tehát, hogy amit te megcsináltál lakást, abban így jófejségből odaengedtek, hogy hát éppenséggel le akarsz itt te is, hát egye fene.
- - A dobokkal.
- - Ez még a dobokkal tiszta volt, igen.
- - Igen.
- - Ne vágd, amit mondok!
- - Persze!
- - Gyere Goethe, kérem! Hát mondom, én bizonyos fokig őrültek házába való, és szóval.
- - De még mi volt az, amit elkezdtél mondani, hogy feljött kávézni, és aztán azt mondja egyszer csak, hogy ott alszik, mondod, hogy veszekedtünk, meg verekedtünk.
- - És akkor mégiscsak az lett, hogy ott aludtál.
- - És akkor te ott mit csináltál közben? Te is ott aludtál, vagy mi?
- - Hát akkor a kisszobában, ahol eddig is aludtam.
- - Tehát konkrétan az volt.
- - Igen.
- - Akkor én akkor a fotelágyra menjél a fotelágyra aludni, és akkor én a fotelágyban aludtam ott.
- - Várjál, várjál egy kicsit! Most te azt mondod épp a száddal, ott a Pétervárad utcában ülve nekem 2022. május, április 13-án azt mondod most épp te, hogy feljött a Bandi, azt mondta, hogy ott alszik, és ott aludt, te pedig a kisszobában aludtál. Tehát, hogy ezt konkrétan azt állítjuk most, hogy ez így történt.
- - Hát igen.
- - Csakhogy így eszem-faszom megálljon most így erre. Tehát, hogy 47 éves koromban én szert tettem erre az információra. Velem éppen ez történik most. Vágod?
- - Semmi.
- - És akkor reggel felkeltetek, és ment tovább az élet?
- - Igen.
- - Hogy ez hogy a faszba?
- - Anyád, anyád mind a kettőnkhöz kedves volt, és engemet elrendezett. Pontosabban én elmentem reggel már 7 órakor is.
- - Igen, a világon soha sehol nem történt baj. Ilyet én nem hallok. Én nem láttam annyira beteg filmet, hogy ilyet láttam volna.
- És mikor volt az, hogy te verekedtél a Bandival? Ezt megelőzően?
- - Akkor mikor ott akart aludni?
- - Ekkor?
- - Igen.
- - Tehát az ugyanaz az alkalom volt?
- - Igen.
- - Igen?
- - Hát aztán mégis azt mondták, hogy mégis itt alszik, nincs vita.
- - És te meg ott. Te pedig ott maradtál?
- - Bekussoltam a kisszobába, és akkor.
- - Fúvbaszeg. Meg.
- - Te utólag visszagondolok, elképzeled, hogy amikor én megismertem az Úr Jézust, akkor ebből az őrületből szabadított ki.
- - Hát csak egy húsz évvel később.
- - Ja.
- - Te kiszabadítod Gergőt?
- - Hát jó, csak eltelt az életed egyik fele, mondjuk.
- - És mégse vagyok türelmetlen és hálás vagyok, hogy 51 évesen végre újra elkezdtem élni.
- És akkor már körülnéztem, és láttam, hogy mi van. És láttam, hogy én eddig vak voltam, mert nem láttam ezt. Mi történik? A magam körüli dolgokra is vak voltam. Gyakorlatilag sokkal súlyosabb esetek vannak csak a pszichiátrián, vagy pedig ugyanilyenek, mint én.
- Én megúsztam a pszichiátriát, de gyakorlatilag a Dobó Katica utcában volt a pszichiátria.
- - Az a baj, hogy semmilyen olyan tudás, kollektív tudás nem volt, mint amilyen például most van, hogy te neked odajön valaki, és azt mondja, hogy te figyelj, ilyenkor azt kell csinálni, hogy el kell jönni, és így el kell kezdeni egyénire járni, terápiára, nem szimmetriára, hanem erre.
- - Akkor ez nem volt.
- - De én utólag olyan okos voltam én is mindig.
- - De azt mondom, hogy persze azt mondom éppen, hogy akkor ez nem volt.
- - Akkor ez nem volt. Én nem tudtam, mi történik velem, forgott velem a világ, és az őrület hatalmába kerített.
- - Az a durva, azért durva most ezt meghallani, mert amiket most elmondasz, ezeket utána követted, nem tudom én hány év. Nem tudom én, hány év Késmárk utca, nem tudom én, hány év gomba, hogy ezek az emberek ezek után évtizedeket töltöttek együtt, bazmeg.
- Hogy a faszomba?
- Tehát, hogy így. És érted, hát ez olyan, hogy így tudod, ez olyan érzés most ezt megtudni, hogy így, mit tudom én, amit tegnapelőtt ettél, az emberhús volt.
- Minthogyha azt mondaná valaki, hogy amit tegnapelőtt adtam neked kaja, hát az ember hús volt, mondjuk. Vagy valami ilyen, hogy így visszamenőleg tudsz meg valamit, amiben, amikor te benne voltál, nem tudtad, hogy miben vagy. Én mondom. Meg vagyok győződve, hogy a Dani, ezt most elmesélném neki, lefosná a bokáját, hogy ezekről ő nem tud.
- - De nem neked kell elmesélni ezt majd nekem kell elmesélni neked.
- - Hát jó. Én nem akadályozom meg. Szóval, hogyha persze, hajrá.
- - Majd amikor erre fogadókészség lesz.
- - Hát lehet, hogyha elmondanád neki, akkor egyéb más, mindenre is fogadóbb készsége lenne.
- - És én remélem, hogy te mindezt az egész dolgot megértéssel fogadod, mert nem tudsz mást csinálni, mert ennek ellenére még mindig én vagyok az apád, és te vagy a fiam, és akármilyen őrületek történtek, hát, így van.
- - Hát, én ezért akarok ennek utánajárni.
- - Ezt már Késmárk utcát is azért fejeztem be, hogy nektek legyen lakásotok a gyerekek miatt. Aztán az egészet elvitte az izé. Amikor ti elmentetek biztosítózni. És akkor vége lett az a kész Márk utca, amit úgy, olyan küzdelemmel építettünk.
- Egy szempillantás alatt tönkrement és eltűnt, és mehettetek gombára.
- - Aki akart.
- - Ja, igen.
- - Kvázi, például ez is ilyen bűnös.
- - Már onnan kimentett az Isten. Akkor kaptam egy lakást a templom téren, mert akkor most odamenekülj.
- - Érted, én most kaptam 3 millió forintot, hogy akkor ebből csinálj valamit. Akkor se lehetett lakást venni hárommillió forintból.
- - Persze, persze.
- - Egyébként? Tehát, hogy ment ez az izé, hogy hát a Daniék, azok rendesek voltak, meg felelősek voltak, ők lakást építettek, persze ott maradtak Gombán, ami ott volt addig is, és most is ott van.
- - Meg most is ott, de hogy érted, tehát hogy így nem hárommillió. Nekik volt hárommillió forintjuk, de a gomba az nem abból a 3 millió forintból lett nekik, hanem az ott volt.
- - Az hatmillió volt.
- - Érted, de hogy nekem nem volt, tehát hogy ebből volt megcsinálva nekem az, hogy így, hát akkor te is vegyél valamit hárommillióért, érted?
- - Persze, el kellett volna menni, szép nyakkendőt venni, aktatáskát venni, rendes MEBESZ-nek lenni, és dolgozni, egy munkahelyre elmenni, ott hitelt felvenni, mint a rendes Menni, ott hitelt felvenni, mint a rendes ember. és akkor vettem volna hitelből egy házat, egy rendes asszony feleséggel, fehér Suzukival, és akkor abból a hárommillió forintból most egy ilyen rabszolga lennék. Nem, én azt fogtam, azt a 3 millió forintot.
- - A gyerekeknek 9 millió forintot szétosztani, hanem azt mondom, meg kellett volna csinálni a házat.
- - Mi, én onnan elmenekültem azzal a 3 millió forinttal, és megpróbáltam élni az életet belőle. Csakhogy ez most esik le, ez az egész dolog, hogy az a Késmárk utca, az így kvázi a semmibe ment. Ennek az egész rendszernek a következtében, vagy eredményeképpen.
- - Így van, pontosan. Az áldozatul esett, igen.
- - Tehát, hogy míg tulajdonképpen megszívtuk, tehát, hogy nekünk ilyen no future, nincs jövőnk, állapotunk.
- - Pedig milyen szép ház volt!
- - Sajnos.
- - Mire épült érted? Ennek a cucc Kőműves Kelemen, az lófasza ehhez képest.
- - Igen, igen, jól mondod.
- - Kőrös Kelemen, az kispályás szar kis próbálkozás ehhez képest.
- - Na, akkor annak érted-e a lelki hátterét? Akkor nagyon jó. Akkor ez ugyanolyan lelki háttér.
- - Hát persze.
- - Hát persze.
- - Csak egy kicsit megalapozod.
- - Mire alapozod az életedet?
- - Igen, igen.
- - És amikor én megismertem az Istent, akkor az volt, hogy mert más alap nem létezik, csak a Jézus Krisztus. És akkor én a fantasztikus örömmel másztam ki ebből a gödörből, mert kihúzott. Most már látod, hogy mekkora gödör volt.
- - Jó.
- - Addig, amíg éppen a gödörbe nem estem bele, addig nem tudtam kimenni, ez ugyanolyan, mint a tékozló fiú. Én olyan tékozló fiú voltam, és 51 éves koromban úgy emelt ki engemet az Úr, abból a moslékos vályú, és ez még nem is elég nagy hasonlat, ennél sokkal szarabb volt, mint a moslékos vályú, ahogy az előbb elmondtad.
- És az Isten megengedi az embert, hogy elmenjen oda, mert a gazda elengedte, hogy menjél fiam, és elengedte. Odaadta neki a pénzt, és mikor már nagy szarban voltunk, annyira nagy szarban volt, hogy már nem tudott mit csinálni, akkor éhen halok. Akkor visszament és azt mondta, hogy bocsáss meg nekem. És abban a pillanatban úgy visszafogadtam, mintha semmi nem történt volna, sőt, még új ruhát adott neki. Hát ettől őrültem én meg.
- Így mentett ki. Nem tudtam magam kimászni, érted.
- És az Isten most tégedet emel éppen kifelé. Csak hogy tudja.
- - Hát, tudom. Hát, most mondom, hogy én ezeket ezért szeretném megfejteni.
- - Meg fogja fejteni, meglátod.
- - Mert azt én tudom, hogy enélkül, hogyha ezt nem fejted meg, hogy mi a franc volt, addig nem lesz út előrefele.
- - Pontosan így van.
- Na.
- És én továbbra is hálás vagyok neki, hogy ez történt, hogy ki tudott menekíteni ebből. Mert én saját magam úgy belementem, mint a fene. Nem tudtam mit csinálni. Saját erőből nem voltam erős. De hát a Bandi is hiába volt erős tulajdonképpen, egy ilyen háromlábú kapcsolatba, akit csak belemenni. És anyád hiába volt olyan erős, és ordítozott mindenkiben, mindenkit leugatott. Mégiscsak egy ilyenben tudott ő is részt venni.
- - Nahát, ez az! Tehát a Bandi sztoriját meg se tudjuk soha valószínűleg.
- - Nem. Hát te meg amennyire tudtad a mamádnak a dolgát, hát nem tudtad azt se megérteni, ugye? Mert erről nem enged soha. Erről nem beszélt nekem.
- - Hát figyelj, lehet, hogy akkor elérkezik az az idő, hogy én is megosztom veled még az életed idejében azt a levelet, amit én neki tavalyelőtt, a halála előtt fél évvel írtam.
- Ahhoz igen erős felkészülés és gyomor kell azt a levelet végigolvasni. De akkor te is megérted, hogy én miben vagyok. Megvoltam.
- - Igen.
- - Már volt, akinek megmutattam, de akkor lehet, hogy most már te is, hogy úgy mondjam, éretté válsz rá, hogy te is elolvasd. És van benne rólad szó vastagon?
- - Hát lehet is, de azt mondjuk neki.
- - Részese voltam.
- - Világos.
- - Szóval, hogy és akkor most, amiket még megtudtam, még igaziból még kurva enyhe levelet írtam neki. Nagyon-nagyon enyhét írtam, azt gondolom. Tehát, hogy így amikor megtudod azt, hogy az anyukád, aki, tehát, hogy.
- - Én most elfelejtettem az elejét, mert nem is tudom megfogalmazni se.
- Most így leállt a feldolgozó egység. Most nem tudom, nem baj, nem baj.
- - Mindegy, hogy ezt megtudod, hogy ez.
- Úgy tudod meg, hogy ő már nincsen, és megtudod azt róla, hogy szembesülsz azzal, hogy az, aki az édesanyádnak kellett volna, hogy legyen, akihez olyan a világba való beleérkezésed függ őtőle és próbálod magadnak azt az élményt, azt a képet fenntartani róla, ami egy gyereknek az anyukája kéne, hogy legyen. Nekem így három-négy éves koromig megmutatom azt a diát, ahogy a Kós Károly téren, vagy a Petőfi téren ott hajtom a bádog Moszkvicsot, és megvan ez az iszonyú jó érzés, hogy itt vagyok, hogy van az az izé? Anya, meg én. Anya ül és ott ülök az ölében én?
- - Igen.
- - Igen.
- - Nekem ez megvolt, ez az élmény. És hát csak egy negyven éve keresem, nem sok időt basztam el ezzel. Csak egy negyven éve próbálok megfelelni neki, hogy az az élmény visszajöjjön. És akkor megtudod, hogy igen, hát kis barátom, elmondom neked, hogy valójában ez az ember ilyen volt. Na, mehetsz haza, szevasz, főzzél belőle. Ezt az élményt, amit te keresel, Gergő, azt az anyaérzést, amit a bádog Moszkvicsban éreztél, azt Krisztus megbízja.
- - Azt én értem, meg azt én értem, meg tudom, más nem.
- Nem, nem tudja megadni. Ő valami mást ad meg. Ő megadja azt, hogy te valahonnan jöttél.
- - Az egészet feldolgozzad és ezt az egészet elhelyezd.
- - Majd megérted később.
- - Nem értem. Én ezt értem, de ettől még azért, mert én értem. Az, hogy most én ki vagyok akadva, az nem azt jelenti, hogy nem értem, hiszen akkor nem tudnék beszélni róla. Először ezt nekem át kell élni. Mindig a feldolgozási folyamat sosem úgy megy, hogy ütnek-vernek, izé, egyszer csak kivesztek. Jaj, de jó vége! Na, mehetünk! Hanem feldolgozod, annak vannak szakaszai. Van a tagadás, a düh, az összeomlás, utána a megértés, és utána a lezárás. Ezek szakaszok, amiket nem lehet megspórolni, hogy én most bűnös legyek például. Ez nem attól van, hogy én ezt nem értem. Pontosan tudom, hogy mi vár ott, meg hol van ebben nekem a vigasztalás, meg a megoldás, de ezt én értem, én ezeket most kapom meg, így utólag ilyen retrospektívbe kapom meg ezeket. Nem véletlen, hogy ez most már elég erős vagy ahhoz, hogy el tudod hordozni.
- - Hogy a holnapi nap előtt kapom meg ezeket például.
- És igen, azért, mert valószínűleg most van rá rendszerem, hogy földolgozzam.
- - Ezek nem véletlenül vannak így összekötve a sorrendeket, azt nem véletlenül az Isten hoz hasonló rendeket. Ennél nagyobb szervező nincs a világon, mint ő.
- - Hát persze. Érted?
- És én nagyon sokáig dühöngtem, hogy miért kell az Istennek megfelelni, milyen, mit csinált ő. És akkor mikor fölismertem, hogy ő hogy mentett ki konkrétan ebből a helyzetből, akkor kezdtem el megérteni, hogy hát én bocsánat, én azt hittem, én nem tudtam, hogy ő ilyen. Nem tudtam, hogy ilyeneket képes megcselekedni, hogy egyszer csak ott jövök, aztán két lakásom van egyszerre, amikor egy évtizedet a spájzban töltöttem el a saját házunknak a házába, ők meg ott bent éltek a nappaliban. És akkor jövök haza Szegedről autóba és Bartha Zsebemben is van másfél millió forint érted, és akkor két lakásom van. Ezt olvastad, gondolom, nem?
- - Most nem tudom, hogy melyik ez, hogy kettő. Még a templomtér és már a tóvirág?
- - A templomtér, a templomtér. Nem, nem, nem, nem. Hát olvass végig!
- - Jó, most azt nem tudom, melyik rész a sztárkötelességtől.
- - Lépett velem.
- - Lépett velem. Először a Templom térre kimentette a Késmárk utcából.
- És amikor megvolt a templomtér, akkor anyámat Szegedről fölhoztuk, fölhoztuk.
- - Ja, igen.
- - Akkor kaptam a másik lakást anyámnak a szegedi lakásából.
- És abból lett a tóvirág.
- - Jó, jó.
- - Na, hát most hol volt nekem arra pénzem, hogy vegyek egy olyan lakást, azt akkor egyszer csak benne laktam. Ezt akkor visszatekintve, hát azt nem értem. Érted volna? Volt egy pont, ahonnan elkezdett javulni az életem, és örömök kezdtek lenni egymás után. És ez összefügg azzal, hogy én elfogadtam, hogy ő a kereszten, az én bűneimhez megbocsátottam, és ő föltámadt, és ő ma is él, és szeret engem. De más magyarázata nincs, mert eddig miért nem volt lakásom? Addig nem hallottam én róla. Énnekem teljesen idegen és új dolog volt ez, hogy Biblia milyen. Hogy kell ezt olvasni? El sem tudtam, hogy hogy kell olvasni. Miért ezt olvasni kell?
- - Igen.
- - És hogy kell olvasni?
- - Hát mondta Jenő, hogy úgy, hogy de hát ez már a 91-nél van. Hát menjél előre szépen sorban. Mert ekkorát fölépített, hogy hogy épített föl engem. Pontosan úgy mondod, ahogy van, nem lehet kihagyni lépéseket.
- Ezek évenként következtek egymás után, ahogy most veled is történik, hogy egyszer csak azt mondod, hogy kaptál másfél milliót? Először a mamádnak a kocsija ott van, és akkor olyan autóba vársz engem, hogy mi ez a sárga autó, honnan van ez? Hát én a szürke autót vártam. Hát ezek ilyen meglepetés lépések. És ezek a lépések ott állnak előtted, mert az Úr elkezdte benned, és ugyanúgy a munkát, mint annak idején énbennem. És én erről nem tudtam. Érted? Fogalmam nem volt, hogy ő már akkor azt mondta, hogy na jó, akkor majd ezt helyretesszük. És jó terve volt velem.
- És nagyon örülök, hogy ilyesmiről tudunk beszélgetni. Mert az igazság az mindig javítja az ember életét.
- - Milyen kellemetlen, ciki irtó, mesében szakító, de az az élet, hogy az igazságot megtudja az ember.
- - És az emberiségnek a nagy része, túlnyomó része minden erejével és minden technikájával és pénzén ezt próbálja meg elkerülni.
- - Igen, igen, igen.
- - Ez benne a kemény, ez bizony.
- - Gyakorlatilag az emberi civilizáció eköré a szándék köré épül.
- - Igen.
- Az igazság Krisztus. Mert csak ő bírja megmondani. Érted?
- Na, Gergőkém, sajnálom, hogy a húsvét hétfőt nem tudjuk együtt tölteni, és a két lányt nagyon szeretem, és örülök, hogy amikor legutóbb is ott voltam, látod, milyen aranyos és kedves, ezért tudtunk veletek csinálni, hogy meglepetést készítettek. Ők is nagyon szeretnek benneteket. És ez az új életem. A Rózsival, az Aritával, meg a Lucával. És ez is ajándék, úgy fogd föl, hogy ez már az ő ajándéka, és akkor utána jött.
- - Persze, hogy is fogom.
- - Persze, és hogy minekünk is helyreállt valamiféle beszélgetés. Emlékszem, mikor legutoljára a kis erkéllyel a kipungiban beszélgettünk, és akkor mondtad, hogy na, akkor ez már tárgyalási alap. Amikor elmondtad neked, hogy mi történt veled?
- - Hát nézd meg, hogy azért innentől már sokkal jobban érted valószínűleg, hogy én hogy kerültem bele az Alitával való kapcsolatba, hogy egy ilyen zűrös ügybe kerültem bele. Gyakorlatilag majdnem végigjátszottam az egészet, én is ugyanúgy, csak nyilván máshogy, de hogy így a nyomaiban felfedezhetők a motívumok.
- - Értem, sajnos igen.
- - Igen, igen.
- - Hát még a mai napig is folyik a szarakodás, meg az izé. Csak ott mondjuk másfajták az erőviszonyok, meg hát nyilván másfajták az emberek, meg az egész teljesen más.
- - Na, hát téged is ebből a helyzetből húz éppen kifelé az úr, szerintem még a lábunk térde alatt még benne van, de a többi rész már kint van. Már derékig, már derékig is kint vagy.
- - Hát akkor most holnap kijövök teljesen.
- - Figyelj, ezt nem te mondod, majd az Úr, amikor azt mondja, hogy na most, akkor és ezt úgy fogod tudni, olyan őrült bizonyossággal, hogy érted, mint amikor a tízemeletes felhőkarcolók a tetejére kiírták, hogy a szocializmus győzni fog és neon világított és száz méterről lehetett látni. Ilyen világosan és konkrétan fogod tudni azt.
- - Hogy marad, majd mondja a Biblia, hogy a háztetőkön fogják hirdetni.
- - Na, menjünk.
- - Akkor majd ezt még folytatjuk.
- - Ja, áldott húsvétot nekem.
- - Jól van.
- - És akkor te kikapcsolod.
- - Tudjuk azt tovább, hogy kronológiai sorrendben, mert úgy van egyik lépés épül a másikra.
- - Érted?
- - Ja.
- - Nem véletlenül írtam az elején azt, hogy jól van az ember női kíváncsiság, hogy amikor én születtem, akkor az hogy nézett ki? Na de aztán tovább folyamatosan kell olvasni. És én most utólag tudom neked ezt csak segítségképpen megadni, mert amikor én 40 éves voltam, akkor nem voltam alkalmas. Nem voltam alkalmas. Mert énnekem is volt egy apám, meg egy anyám, és nem tehettem arról, hogy ők olyanok voltak.
- - Nem érted.
- - Te gondolod el.
- - Igen.
- - Azt gondolod el, hogy az, hogy te ilyen lettél és egy ilyen életet választottál, az majdhogynem kizárólag ennek az eredménye, hogy volt egy apád, meg egy anyád, és hogy az milyen volt. Te ezt kaptad útravalónak tőlük. Én ezért fejtegetem ezt a dolgot, és ezért érdemes megfejteni, mert rá lehet jönni, hogy miért történt.
- - És akkor, hogy az én apám, az ő kövezőmester apjától, és mit kapott.
- - Na látod, így megy, így van ez, amit én úgy szoktam hívni, hogy az örök őseinktől örökölt hiábavalóságok, erre jött rá a Berthailinger nevű papterapeuta, amikor a családállítást megcsinálta, hogy ezek a dolgok öröklődnek, öröklődnek, öröklődnek, a végén már a génekkel együtt öröklődnek. Hát amit mondtam az előbb, hogy amikor nincsen neked lehetőséged feldolgozni csecsemőként, akkor a fizikai ezek a dolgok vannak eltárolva a fizikai testünkben. Ezért van betegséghajlam, meg rákhajlam. Ezeket lehet meggyógyítani. Hát ezért van az, hogy. és ez nem ellentétes a Krisztussal. Ezért van az, hogy ezt feldolgozzák emberek, és elmúlik a rákjuk, mert ezt az egész mintázatot feloldják.
- - Folytatjuk, de most már éhes vagyok és ebédelünk.
- - Jó, nekem meg dolgozni kell. Jó, én is megyek.
- - Jó, dolgozzál, szia!
- - Jó, folytatjuk.
- - És akkor áldott húsvéti ünnepeket.
- - Oké.
- - Csaó.
- - Szia.
Advertisement
Add Comment
Please, Sign In to add comment
Advertisement