Boys Don't Cory

Boys Don't Cry
a.k.a.
Nem kell annyit drámázni Gergelykém

Az elmúlt évtizedeim mérlege készül már egy ideje idén, és asszem a mostani időszak egy finish fele fordul lassan.

Pár napja olvastam egy posztot arról, ami nekem amúgy is központi téma, az érzelmek.

"...tekintettel a társadalmunkban élő mérgező elvárásokra, miszerint férfiként mindig keménynek kell lenni, a férfiak ritkábban fordulnak segítségért, ha bajuk van. Továbbá, mivel minden más érzéskifejezés “nőiesnek” számít (vö.:"Buzi-e vagy"), a düh az egyetlen megengedett érzés férfiként, aminek eredményeként a férfiak szomorúsága, bánata, fájdalma, gyásza, vesztesége sok esetben a dühbe folyik, tehát elfojtásra kerül, és fedőérzést kap, mert egyedül haragudni ér."

Á, várjál, miből gondolod, hogy az ér? :D Mit hisztizel, viselkedjél már, (25 évvel később:) idegbeteg fasz! Ez hülye!


Egy héttel vagyok azután a koncert után amire hónapokig vártam, az első amire rendesen készültem, mint a rajongók, végighallgatva a diszkográfiát, keresve, van-e még elrejtett obskurus b-oldal, bootleg felvétel amit nem ismerek. Pedig fél éve tudtam, hogy minden jegy elkelt.
Készültem, hogy a tudhatóan utolsó turné utolsó itteni megállóját fogom látni, ami maga is láthatóan a befejező, búcsúkör, az elengedésről, megengedésről, megértésről szól. Nem tudom, hány hely van, ahol már negyedszerre vannak.

A legutóbbi, 2016-os koncert után eltávolodtam tőlük, azt hittem, azért hallgattam a zenéjüket annyit, mert a pesszimista, sötét, lemondó, akaratgyenge, kifogáskereső, cselekvésképtelen énemet tápláltam vele csak. Hagyjál már az érvágós tragédiával meg sírással, faszom, de hülye voltam. De most még egyszer utoljára elmegyek, és akkor ez így rendben.

Nem vagyok egy poszterkirakós személyikultuszos rajongó, de most újra utánakeresve ennek az embernek, meglepett az ahogy mai fejjel látom. Több, mint 40 éve csinálni azt a világot, amit befordult tinédzserként teremtettél, és amivel már 20 éve is stadionokat töltöttél meg. Nem is tudom elképzelni, milyen lehet, hogy az lett az életed, amit 18 évesen kitaláltál, és annyira tudtál benne hinni, hogy most 63 évesen, mikor már egy hatalmas birodalom lett belőle, még mindig ott van. Te pedig nem egy szétdrogozott, botránykönyves alkoholista vagy, mert tisztelted annyira azt, amilyen vagy, hogy nem lettél önmagad léthazugság-paródiája.






tekintettel a társadalmunkban élő mérgező elvárásokra, miszerint férfiként mindig keménynek kell lenni, a férfiak ritkábban fordulnak segítségért, ha bajuk van. Továbbá, mivel minden más érzéskifejezés “nőiesnek” számít (vö.:"Buzi-e vagy"), a düh az egyetlen megengedett érzés férfiként, aminek eredményeként a férfiak szomorúsága, bánata, fájdalma, gyásza, vesztesége sok esetben a dühbe folyik, tehát elfojtásra kerül, és fedőérzést kap, mert egyedül haragudni ér."
Á, várjál, miből gondolod, hogy az ér? :D Mit hisztizel, viselkedjél már, (25 évvel később:) idegbeteg fasz! Ez hülye!